A magyar-török barátság jegyében alakult nemzetközi válogatott (egyik versenyzőnk édesapja török) harcias hangulatban indult neki a nagy útnak. Megérkezésünkkor történt az első koppanás: félprofi versenyzőkkel felálló csapatok, többszöri részvétellel a hátuk mögötti csapatok, igazi terminátorok álltak sorban.

A köszöntés után feladatismertetés következett. Kiderült, 14 állomáson is helyt kell állnunk. Az első állomáson megtapasztalhattuk, milyen érzés, ha fenyítő intézkedéseket foganatosítanak ellenünk (nem jó érzés).

[KaposvarMost.hu] Szerdán rendezték meg az Országos Haditorna Verseny megyei fordulóját Taszáron. A rendezvény a Magyar Honvédség és a társadalmi kapcsolatok erősítését, a honvédelmi nevelés elősegítését, a sport és egészséges életmódot népszerűsítő verseny. 

A somogy megyei középfokú oktatási intézményben tanuló fiatalokat Horváth Jenő őrnagy, parancsnok köszöntötte. A 2016. évi megyei fordulóra 15 csapat jelentkezett Kaposvárról, Marcaliból, Nagyatádról, Siófokról és Tabról, valamint Somogyzsitfa-Szőcsénypusztáról. A díjakat az esemény tiszteletbeli védnöke Dr. Neszményi Zsolt, Somogy megyei kormánymegbízott adta át.

Tesztek kitöltése után végre jött az igazi katonai feladat, a harci körülmények közötti lövészet. Ahogy kísérőnk fogalmazott: „Az utolsó vak indián a repedt íjával is jobban lőtt volna”
Ez persze nem igaz, hiszen voltak, aki még a céltáblát is eltalálták….na jó, nem telibe, de a céltáblatartó kartont tényleg.

Ezt követte a legnehezebb rész, a 4x400 méteres váltófutás fegyverrel…..erről többet nem is szeretnénk írni (hallani sem).

Újabb lövészet jött, itt légpuskával kellett a kukoricásból ránk támadó vaddisznók ellen megvédeni a tábort. Vagy legalábbis ez volt a magyarázatunk, miért nem a céltáblákat, hanem a kukoricást lőttük. De itt már jött sikerélmény is, hiszen itt azért 3 lövés is eltalálta a célt.

Újabb erőnléti feladatsor következett. Fekvőtámasz, négyütemű fekvőtámasz, felülés. Ez még önmagában teljesíthető volt, de a második kör végén már a fülünkön vettük a levegőt. Aztán megtudtuk, hogy 2 kört még a lányok meg szoktak csinálni. Innentől nem volt kérdés, hogy megcsináljuk a harmadik kört is, negyedikre sajnos nem volt idő . :-)

Ezt követte a gázálarcban történő tájékozódás. A csapategységre kiélezett feladatnál tökéletesen előjött, hogy milyen remekül számíthatunk egymásra. Új irányt sikerült meghonosítanunk („Egyenesen balra menj”)

A következő feladat a mocsárjárás volt. Itt szintén egymásra voltunk utalva, nem is volt semmi gond. Elvégre jó csapat vagyunk. Soha nem hittük volna, hogy egy sörös rekesz mi mindenre jó.

A terepgyakorlat ismét próbára tette kitartásunkat, erőnlétünket. Sebesült szállítás, kúszás. akadálypálya …. minden mi szem-száj ingere egy nehéz nap végén. Megoldottuk, mert kemények vagyunk.

A következő állomás egy tájékozódási feladat volt. Előbb-utóbb mindenki kitalált a pályáról. Mondjuk, ha a brigádvezetőnknek nem segítünk, még mindig ott lennénk. :-)

Utolsó feladat gránátdobás volt. Állva 20méterről, guggolva 10 méterről, fekve 5 méterről kellett a célba betalálni. Azt nem mondjuk, hogy velünk háborút nyerne a hadsereg, de mi elégedettek voltunk a találati aránnyal.

Az eredményhirdetéskor az első három helyezett csapatot díjazták oklevelekkel, nyereményekkel. Mi sajnos nem kerültünk fel a dobogóra, de szerintünk ezzel a csodás teljesítménnyel negyedik helyen végeztünk, éppen hogy lemaradva a dobogóról. Legalábbis abban egyeztünk meg, az iskolánkban ezt híreszteljük majd.

Mindezek ellenére remek hangulatban indultunk haza, jó érzés volt próbára tenni erőnlétünket, keménységünket.

Köszönjük a lehetőséget!

További információk, képek és cikk itt: www.honvedelem.hu