Történet

Nagyatádi iskoláról először a XVIII. századtól van híradás, majd 1886-ban nyílt meg az első iparostanonc iskola.

 

A SZAKOKTATÁS ÉS IPAROS-KÉPZÉS NAGYATÁDON

A tisztán földműveléssel foglalkozó település a XVIII. század végén változtatta meg jellegét. Egy 1778-ból származó egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a földművelő lakosság száma mellett az iparosokat figyelmen kívül lehetett hagyni. Ezzel szemben az 1815. évi jegyzőkönyv különbséget tesz földműves és nem földműves között. Csuzy Pál császári és királyi kamarás, aki Nagyatád földesura volt, 1823-tól német iparos legények letelepedését támogatta. A legrégibb kisipar településünkön a szűrszabó-, csizmadia-, kékfestő-, és szűcsipar volt.

A céhrendszerre vonatkozó dokumentumok nem maradtak fenn a várost illetően. Burics László kutatásaiból ismeretes, hogy külön céhük volt a csizmadiáknak, takácsoknak és molnároknak. A legrégebbi iparágak elkülönülve az „Öreg céh”-be tömörültek: szűrszabók, szűcsök, sapkakészítők, cserepesek. A „kis céh” tagjai a fazekasok és bognárok voltak. A német mesterek külön céhet alkottak. Ipart Atádon is az űzhetett önállóan, akit egy „remekmű” elkészítése után egy céhbe fölvettek.

A céhrendszer 1872-ben megszűnt, az 1884. XVII. t.c. alapján megalakult a Nagyatádi Ipartestület. Ennek végig kellett kísérnie az iparost az inaséveitől kezdve a legénysoron át az önállóság fázisáig. A testület tagjai támogatták egymást. Az önálló iparost hozzásegítette az újítások, eljárások, előnyök megismeréséhez, amelyekkel a kisiparos is hatékonyabban tudott termékeket előállítani, s a gyáriparral szemben is megállta a helyét.

A század végén Polgári Olvasókör alakult, amelynek tagjai többségében iparosok voltak. Azon fáradoztak, hogy az iparos réteg szellemi szintje emelkedjen. Ezért jött létre társulási alapon a Polgáriskolai Egyesület, amely 1903-ban megalapította a polgári fiúiskolát, majd 1904-ben a leányiskolát.

Az 1900-as években Kereskedők Köre működött, amelynek célja: tagjainak érdekeit képviselni és kulturális épülésüket előmozdítani.
Ezeket a szervezeteket a II. világháború, a településen átdúló front szétverte. Az iparos-képzés megszűnt. Az iskolákat 1948-ban államosították.

Az újrakezdés éveiben a Horthy-korszakból örökölt iskolarendszert átalakította az új hatalom. Az örökség, amit átvett: kiépítésre várt a 8 osztályos elemi iskolai hálózat, széttagolt volt a tanoncképzés, hiányzott a kollégiumi ellátás és az ösztöndíj-rendszer. A szakoktatás különösen mostoha körülményeket örökölt.

A '47-es választások után a három- és ötéves tervek végrehajtási kényszere adta a gazdasági, politikai hátterét az ipari iskolák létesítésének. Az államosítást követően az 1948/49-es tanévtől rendelték el a képzés megindítását. Elsőként a létező tanonciskolákat minősítette át a 13.460/1948.sz.Kormányrendelet.

A fekete posztóegyenruhás ipari tanulók – szovjet mintára – a szocialista nagyipar szakmunkás utánpótlását jelentették. Az ipari tanulóképzés garanciáját az 1949. IV. tc. biztosította, mely számba vette az ipari- és kereskedelmi tanulók minden vonatkozásban érvényesíthető jogait és kötelességeit: a tanulás, lakhatás feltételeit, a gyakorlat módját, a szabadság rendjét. Ezzel a pszichológiai és politikai gesztussal az önálló tanuló jelleget hangsúlyozta a korábbi korszak gyakran megalázó szerepe helyett.

1950-től a Minisztertanács Munkaerő-tartalék Hivatalának feladata lett a szakmunkaerő képzésének irányítása, az oktatás szervezése, módszertani segítése. Nagy gondot jelentett a szakképzett tanerő és tanműhelyek kellő számának hiánya.

 

AZ ISKOLA TÖRTÉNETE

Nagyatádon 1953-ban indult meg az ipari képzés 34 tanulóval, gépész szakmában. A település üzemeinek szakmunkás igényét elégítette ki. Az elméleti oktatást az általános iskolától bérelt négy tanteremben tartották (Baross Gábor utca 4. szám alatt). A gyakorlati képzés megoldatlanságát jelzi, hogy 1967-ben is még egy tanműhelyben igyekezett a 26 géplakatos tanuló elsajátítani a szakma fogásait. Ez az akkori „Gépjavító Állomáson” működött.

Az első tantestületet három ember képezte: egy főhivatású nevelő, aki gépészmérnök volt és két szakoktató.

1968-ban vált önállóvá az intézet, amely az akkori kor szellemének megfelelően a felnőttek átképzésében is részt vett: évente 50-60 betanított- vagy segédmunkás kapott szakmunkás bizonyítványt.

Az 1960-as években lezajló reformkísérlet, az „új gazdasági mechanizmus” programja korszerűbb szakmai képzés igényével lépett fel. Az ipari képzés központi irányítása a Munkaügyi Minisztérium fennhatósága alá került.

Az 1970-es esztendő új fejezetet nyitott az intézet életében. Az ipari iskola létesítéséről szóló intézkedés a Munkaügyi Közlöny 1970. évi 12-13. számában jelent meg:

„A munkaügyi miniszter 108/1970./12.-13./MüM.sz.utasítása új ipari szakmunkásképző intézetek létesítéséről – a szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI.sz. törvény 3.§-ában kapott felhatalmazás alapján a Munkaügyi Minisztérium felügyelete alatt az alábbi ipari szakmunkásképző intézeteket létesítem:…

524. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet

Nagyatád, Baross G. u. 20.”

Ez az utasítás meghatározta az iskola szakirányát: gép-, villamos-, szerelő-, szolgáltató és építőipar.

1970. januárjában adták át az építők a négy tantermet, szertárakat, előadótermeket alkotó, 349 m2-es alapterületű, háromszintes épületet, melyben 464 tanuló kezdhette meg tanulmányait (jelenlegi épület). Ekkor kőműves, festő, asztalos, esztergályos, géplakatos, villanyszerelő szakmát tanulhattak a fiatalok a délelőtti és délutáni tanítás során.

1973-ban hat tanteremmel, raktárral és könyvtárral, 1974-ban két előadóteremmel, szertárakkal és irodahelyiségekkel bővült az épület. Az 1973/74-es tanévben a dolgozók 2 éves szakközépiskolája indult harmincegy tanulóval, ekkor már 12 féle szakmában folyt képzés: bognár, kéziszedő, magasnyomó gépmester, fényező és mázoló, angol női szabó, könyvkötő, fogműves, ács-állványozó, kőműves, szobafestő- és mázoló, férfi- és női fodrász, elektroműszerész.

1974/75-ös tanévtől átvette az iskola felügyeletét a MüM-től a Megyei Művelődési Osztály és engedélyt adott a kereskedő képzésre. A Kaposvári Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozatával bővült az iskola profilja. Kilenc ruházati-, 20 élelmiszer- és 12 vegyesbolti eladó tanult az első évfolyamban. A csoportos gyakorlati képzésre ekkor még Kaposvárra kellett a tanulóknak utazni. A képzés iránti igény fokozódásának hatására 1982-ben megépült az akkor korszerű tárgyi feltételekkel ellátott tanbolt, melyben megoldódott a tanulók megfelelő, helybeli gyakorlatoztatása Nagyatádon.

Az 1980-as évek

1974-1986 között a három évfolyam öt osztályában 120-200 szakmunkás tanult a kereskedelmi vállalatok igényeinek megfelelően változó létszámban. 1986-ban a kereskedelmi tagozat önállósult, az iskola neve Ipari és Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézetre módosult. A kereskedőképzés fejlődésével párhuzamosan az intézet ipari tagozata és az iskola tárgyi feltételei is bővültek. A 70-es évek második felének legjelentősebb eredménye a sportpálya és tornaterem megépítése.

Ezek hiányában két esztendőn át a gimnáziumtól bérelt tornateremben tartották az edzéseket. A sportlétesítmény ügye egyaránt mozgósította a város társadalmi szerveit, üzemeit, a szülőket. A városi tanács engedélyezte a kollégium mögötti romos terület rendezését és ezen a területen sportpálya kialakítását. Bitumenes kézilabdapálya, salakos futó- és röplabdapálya épült. A tornaterem munkálatai 1978. tavaszán kezdődtek meg. A társadalmi összefogás mértékét jelzi, hogy az induláskor rendelkezésre álló negyvenezer forinttal szemben 1979. május 15-én 4.800.000,-Ft értékű tornatermet adtak át.

A munkafázisokban naponta részt vett 15-20 kőműves tanuló, a szülői munkaközösség szervezésében nyolc-tíz alkalommal 20-25 szülő segédkezett. Kivették részüket a munkálatokban a tanárok, szakoktatók, alkalmazottak, az iskola valamennyi dolgozója. A komplexum megépítése után sokáig szolgálta nem csak az iskola fiataljainak, hanem a városnak a sportéletét is.

Az intézet fejlődése a 80-as években új lendületet vett, de a szocialista gazdaság fokozatos összeomlásával léte, irányítása egyre nehezebbé vált. Az 1982/83-as tanévben is gyarapodott az iskola, új képzési profillal bővült: a Nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozatával. A Nagyatádi Konzervgyár részére élelmiszer-tartósítók képzése indult meg. Az 1984/85-ös tanévben 35 tanuló kapta kézhez a szakmunkás bizonyítványt, az 1985/86-os tanévben pedig már 58 tanuló folytatta tanulmányait ebben a szakmában. Többségükkel a gyár szerződést kötött, így elhelyezkedésük biztosított volt. A kereskedő és az élelmiszertartósító tagozatok indításával sikerült valamelyest enyhíteni a környék leányainak beiskolázási gondját.

1983-ban évekig tartó felújító munkálatok kezdődtek. A terv szerint három ütemben valósult meg az épület karbantartása, renoválása: 1983-ban a tető cseréjére történt meg, 1984-ben az északi üvegfalat újították fel, 1986-ban a nyílászárók cseréjére és az épület külső festésére került sor. Az utóbbi munkálatokat az iskolának saját erőből kellett megoldania. A tantermek száma a megújulás nyomán tizenegyre emelkedett. Az 1986/87-es tanévben az épületben zárt tv-láncot építettek ki, amely a diszpécser központ üzembe állításával a stúdió és a termek közötti állandó kapcsolat megteremtésével korszerűsítette az oktatást, a szemléltetéssel a legkorszerűbb műszaki eljárások bemutatása is lehetővé vált. A technikai feltételek tovább bővültek a számítástechnikai eszközökkel, a számítógépes terem berendezésével.

Az ipari tagozaton a tanulók gyakorlati képzése a város nagyobb üzemeiben – Danuvia, Konzervgyár, Volán, Komfort KTSZ, ÉSZKV – tanműhelyeiben történt. A 80-as években elenyészően kevesen tanultak kisiparosnál egyedi képzés keretében a választott szakmát. A szakképzés ezért elválaszthatatlan volt a város ipari létesítményeitől. Az üzemek felszereltsége, gépparkja gyakorta lehetetlenné tette a korszerű technológiák gyakoroltatását.
„Sajnos a jelenlegi állapotok nem biztosíthatják a magasan kvalifikált szakmunkásképzés technikai feltételeit”- jegyezte le 1988-ban az iskola könyvtárosa.
Nehezítette a gyakorlati oktatást a tantervi követelmények és a vállalati lehetőségek összhangjának hiánya. Az iskola vezetése célirányosan, pályázatok és tárgyalások sorozatos megnyerésével, a Szakmunkásképzési Alap támogatásával érte el a fokozatos és folyamatos javulást.

Elsőként – 1985-ben – a Danuvia tanműhelyébe vásároltak 2,5 millió forint értékű korszerű forgácsoló gépeket a már elavult, bizonyos műveletek gyakorlása alkalmatlan szerszámgépek helyett. A gyár tanműhelye 1993-tól az önkormányzat tulajdonát képezte, önálló termelési egységként dolgozott az iskola irányítása alatt. A nagyipari fokozatos összeomlása következtében a SÁÉV kivonult a nagyatádi építési területekről, ezért az építőipari tanulók gyakorlati képzésében is problémák jelentkeztek. Ezek enyhítésére az intézet önerőből 1987-ben felépített egy tanműhelyt, amellyel lehetővé vált, hogy az iskolának „saját” kőműves és szobafestő tanulói legyenek. Így biztosította az intézet a gyakorlati képzési helyeket. A válság a tanulói létszám alakulására is kihatott. Elsősorban a „vasas” szakmákban figyelhető meg a 80-as évektől kezdődően fokozatos és folyamatos apadás. Ennek elsődleges oka az, hogy a végzett szakemberek 30%-ának volt munkahelye, 20%-ának bizonytalan a helyzete, 50% biztosan nem tudott elhelyezkedni. Napjainkra a nem termelő üzemek és gyárak okán a szakma iránti igény is minimálisra redukálódott. 

A nehéz gazdasági helyzet 1987-től vállalkozások indítására késztette az iskolát. A lehetőségek újabb és újabb területeit kellett az intézetnek felkutatnia a bevétel-centrikus gazdálkodás megvalósítása érdekében. Tanfolyamokat hirdetett meg, létesítményeinek bérbeadásával többletbevételhez jutott. Építőipari munkákat vállalt a kőműves és szobafestő tanulók munkájára alapozva. Ezekből a bevételekből hozta létre tanműhelyeit, gyarapította könyvtári állományát, vizuális felszereltségét, számítógépes gépparkját, fedezte tanárainak képzését. A posztgraduális képzésben részt vevő tanárok száma 1980-90 között 30 fő volt.

Az 1988-as esztendő az iskola szervezetében hozott változást, a városi tanács 21/1988.sz. határozatával a József Attila Kollégiumot szakmailag és gazdaságilag összevonta a tanintézettel, valamint igazgatása alá helyezte a kilenc szobás pedagógus-szállót is. Két évig tartó felújítási munkálatok kezdődtek a kollégium épületében.

1989. tavaszán átadták az intézet sport-parkjában az új, műanyag borítású teniszpályát, amely felüdülést nyújt az iskola diákjainak, dolgozóinak, de bérleti díj ellenében használja a város lakossága, a Nagyatádra látogató, aktívan pihenni vágyó vendég is.

 

Új képzési formák

Az 1989-es esztendő jelentős az iskola történetében. A Művelődési Minisztérium 121326/88.sz alatt engedélyezte a szakközépiskolai képzést, így az 1989/90-es tanévben két szakközépiskolai osztályban, 86 fővel indult az érettségire készítő és szakmai képzést is nyújtó oktatás.

Az intézet új neve: Nagyatád Város Önkormányzat 524.sz. Kereskedelmi Szakközépiskola, Ipari és Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet.

A régi falakat kinőtte az intézmény. 1989. áprilisában kezdődött el a szakközépiskolai épületszárny kialakítása, melyet 1990. júniusában adtak át.

Két emeleten és a tetőtérben kialakított hat korszerűen berendezett tanteremmel és egy gépteremmel, valamint a földszinti aulájával bővült az intézet. A tanuló létszám e tanévtől 600 fölé emelkedett, s megnőtt az új képzési formával a beiskolázási körzet is.

A kereskedelmi gyakorlati képzés fejlesztésére 1993-ban saját boltot nyitott az iskola, ahol nem csak a csoportos foglalkozásokon, hanem valamennyi gyakorlati napon szakoktatólk irányítása mellett sajátíthatták el a tanulók a szakma fortélyait. Az első érettségiző osztály 1993-ban hagyta el az intézetet, többen közülük továbbtanultak.

A környék iparának nehézségei a következő évektől változást hoztak az intézet beiskolázásában. Csökkent, majd meg is szűnt a vasas szakmák iránti igény, s jelentkezők hiányában nem indult a villanyszerelő szakma sem.

Erősen csökkent a létszám, beiskolázási gondoktól tartott az iskolavezetés. Lépni kellett a profilváltásban. Az 1995/96-os tanévtől beindította az igényként jelentkező szakmunkások szakközépiskolájának két éves nappali képzését, valamint a fodrász és vendéglátó-ipari képzést.

A következő évben a kereskedelmi technikus évfolyam bővítette a választható oktatási formák számát.

1996-ban az iskola megyei fenntartású intézmény lett, az intézet új neve: Somogy Megyei Önkormányzat Nagyatádi Szakképző Iskolája. 2003-ban az Árpád Fejedelem Általános Iskola tankonyhájának bérbevételével megindulhatott a szakács képzés, ugyanitt vált lehetőség a pincér szaktanterem berendezésére is. 

2008-ban az intézmény a Somogyi TISZK része lett (Somogyi TISZK Közép- és Szakiskola Nagyatádi Tagintézménye, majd Somogyi TISZK Közép- és Szakiskola Dráva Völgye Tagintézményének Nagyatádi Szakképzője).

Az intézet profilját inkább a szolgáltatóipari szakmák jelentik, illetve hangsúlyos lett az érettségire felkészítő oktatás. Konkrét szakképzési formák a következők: Élelmiszer- és vegyiáru eladó, gépi forgácsoló, szobafestő- és mázoló, kőműves, fodrász, géplakatos, pincér, szakács, kereskedelmi technikus.

 

JELENÜNK

2015-ben újabb fenntartóváltás eredményeként a Kaposvári Szakképzési Centrum tagiskolája lettünk (Kaposvári SZC Nagyatádi Szakképző Iskolája). 2017. szeptember 1-étől Kaposvári SZC Nagyatádi Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája az iskola neve.

2020. július 1-étől Kaposvári SZC Nagyatádi Szakképző Iskola lett az intézmény megnevezése. 2021. szeptember 10-én ünnepélyesen átadásra került a Kaposvári SZC Nagyatádi Szakképző Iskola felújított Vendéglátóipari kabinete,  2022. március 23-ra pedig befejeződtek a több év alatt megvalósult infrastruktúrális beruházások is, új mosdók, nyílászárók, az épület szigetelése és festése, valamint a tetőre került napelemrendszer vezette át az iskolát az új évtizedbe. 2023. április 25-én az intézmény tantestülete a Város Napja alkalmából a Nagyatád városban elhivatottan, eredményesen és példamutatóan végzett pedagógiai munkájuk elismeréséül Díszoklevél elismerésben részesült.

A megújulásra mindig kész intézet, ahogy múltjában mindíg, a jövőben is alakítja jelenét és tervezi jövőjét.

Galéria
2022-03 Felújított épület

 

2021-09 Vendéglátóipari kabinet